A The Fall Trilogy Chapter 2: Reconstruction-t elemezgetve arra jutottunk, nem valószínű, hogy ez a játék bármiféle adalékkal szolgálhatna a műfaj fejlődéséhez. Egy trilógia létrehozásához mindig nagy munka és megfelelő mennyiségű fantázia szükséges, különben nagyot lehet bukni. Sajnos ebben az esetben a második feltétel sokkal kevésbé teljesül, mint az első. A helyszínek szépek, de az újabb epizód minőségileg nagyon messze áll az első résztől.

A folytatásoknál a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy akaratlanul is az első részhez hasonlítgatjuk az újabbakat; ez itt sincs másképp. Valamint, úgy érezzük, hogy ez a második rész sokkal egyszerűbb és unalmasabb lett, mint az első. A játék nem tartogat annyi izgalmat: bármerre mozoghatsz, amikor csak akarod. Az egyszerűen kezelhető irányítórendszer szerencsére megmaradt. A minijátékok a szokásosak, és még néhány friss újítást is találunk bennük.

A kiváló grafikák nagyon szépek, de néha túl halványak. A zavaros háttér miatt olykor nehéz észrevenni a beleolvadó tárgyakat. A háttérzene és a hangok egy idő után idegesítők tudnak lenni. Igaz, ezt igen egyszerűen meg lehet oldani, mindössze ki kell kapcsolni őket. Mindezeken kívül, a játék hossza is ki fog ábrándítani, főleg az első rész után. Hát, ez a The Fall Trilogy Chapter 2: Reconstruction. Nem is tudom, akkor most várjunk a harmadik részre?