A Phenomenon: City of Cyan-hez hasonlóan a Howlville: The Dark Past-ben is egy bátor lány bőrébe bújhatsz, aki eltűnt szüleit keresi. A játék története lassan bontakozik ki, de nem válik unalmassá. A főhős következetesen és okosan viselkedik, így a történet egyes elemei logikusak, a váratlan közbenső jelenetek pedig még izgalmasabbá teszik az egészet.

A Howlville: The Dark Past-ben két játékmód közül válogathatunk (könnyű, profi), de az igazat megvallva a feladatok már a könnyűben is elég nehezek, úgyhogy nem árt, ha felkészülünk az akadályokra. A minijátékok nagy része nem túl újszerű, de szórakoztató és izgalmas, úgyhogy, ha szívesen megdolgoztatnád egy kicsit az agyadat, jobban jársz, ha nem ugrod át őket.

A tárgykeresős feladatok szinte hibátlanok. Azért „szinte”, mert bár a tárgyak remekül el vannak dugva, és szép számmal akadnak interaktív elemek is, némelyik dolog sajnos túlságosan beleolvad a háttérbe. Ezekből nincs sok, de becsapva éreztük magunkat, amikor az egyik tárgyat még segítséggel sem tudtunk megtalálni.

A grafika nem tökéletes, de látványos, és jól esik ránézni. Az aláfestő zene ezzel szemben idegesítő és monoton, úgyhogy azt ajánljuk, kapcsold ki azonnal, amikor elkezdesz játszni, hogy ne ronthassa el az élményt. Ami pedig a játék hangulatát illeti, a Howlville: The Dark Past jobban kikapcsol a Phenomenon: City of Cyan-nél, de azt azért nem ajánljuk, hogy lefekvés előtt játssz vele.

Összefoglalva, a Howlville: The Dark Past nem rossz játék, tele elrejtett tárgyakkal, interaktív jelenetekkel, remek látványvilággal és jó kis fejtörőkkel. Ha szereted az igazi kihívást nyújtó játékokat, megéri kipróbálnod! Jó szórakozást!