Lillian bőrébe bújva indulunk küldetésünkre: meg kell szabadítanunk vőlegényét és az egész birodalmat az átoktól, mely örök álommal sújtja őket. Ha nem érdekel a történet, egyszerűen ugord át. A Mystery of the Earl maga nem lenne olyan bonyolult, de néhány nehézség azzá teszi. Bár a látványvilág szép, néhány elrejtett tárgyat elég nehéz észrevenni, annyira beleolvadnak a háttérbe, hogy legtöbbször mi sem tudtuk megkeresni őket. A drágaköveket a legnehezebb megtalálni. Minden helyszínen tíz van belőlük, de a játék további részében semmi szükség rájuk. Akkor meg minek rontsuk a szemünket azzal, hogy ezeket keresgéljük?!

Igaz, a hintek elég gyorsan újratöltődnek, de annak nem sok értelme van, hogy ember ül a gép előtt és erre vár – másképp meg nemigen lehet megtalálni az elrejtett tárgyakat. A Mystery of the Earl-ben nem jár büntetés a lassú random kattintgatásért, de ha gyors egymásutánban klikkelsz félre, időt veszíthetsz. Ha nem lenne olyan nehéz megtalálni a tárgyakat, nem is panaszkodnánk ennyit, de a Mystery of the Earl még a mi türelmünket is próbára tette. A másik zavaró dolog a hősnő maga. A romantikus lányhoz egyszerűen nem illik a feladat, nehezen tudjuk elképzelni, hogy teljesíteni tudna egy ilyen férfias küldetést, és ki tudná szabadítani a párját. Egyszerűen nehezen hihető, szerinted nem?